facebook.com/worldofgrafx

Mapparendszer kialakítása

A felvételek készítése közben és után könnyen eluralkodhat a káosz. A sok hangsáv már nem fér el monitorunk képernyőjén, folyton görgőznünk, zoomolnunk kell, ami (számomra legalábbis) elég bosszantó. Ezért mindig törekedjünk az könnyen átlátható munkafelületre!

Ezen a példán egy elég egyszerű szerkezetű dal sávjai láthatók:

Ha ezeket a sávokat fajtájuk szerint csoportosítjuk, nagyon megkönnyítjük a dolgunkat. A dobfelvételeket, a basszusgitárt, a gitárokat és az éneksávokat helyezzük egy-egy befoglaló mappába!

Nézzük, hogyan tehetjük ezt meg Reaper-ben:

A már ismert módon hozzunk létre 4 db új sávot!

Nevezzük el őket úgy, hogy az a csoportban szereplő elemekre utaljon, pl. Dob, Basszus, Gitárok, Ének. Ezután Shift-tel jelöljük ki azon elemeket, amiket egy mappába akarunk helyezni és húzzuk őket a megfelelő, újonnan létrehozott sáv alá! Ha végeztünk, valahogy így kell kinézni az elrendezésnek:

Ezután az oldalsó görgetősáv alján található "+" jelre kattintva nagyítsuk addig a sávok nézeteit, míg láthatóvá nem válik a jobb alsó sarokban egy kis "mappa ikon"! Ha fölé visszük az egér mutatóját, a mappa ikon fölött megjelenik egy "+" jel. Ha erre rákattintunk, az adott sáv alatt elhelyezkedő összes elem ez alá rendelődik. Ha tovább kattintunk, a "-" jellel pedig feloldhatjuk ezt a kapcsolatot. Ezt alkalmazva alakíthatjuk ki csoportmappáinkat valahogy így:

A képen látható kis nyílra kattintva helytakarékosan, szükség szerint nyithatjuk vagy csukhatjuk a mappákat és a fenti technikát alkalmazva további alcsoportokat is létrehozhatunk, pl külön gyűjthetjük a jobb és bal oldali gitársávokat.

Ezek a mappák tulajdonképpen u.n. BUS-ok, melyek segítségével egy mozdulattal szabályozhatjuk egy teljes csoport hangerejét, szólózhatjuk vagy némíthatjuk illetve úgy effektezhetjük őket, hogy az valamennyi elemre hatással legyen. (pl. zengetés helyezése a dob összes elemére.) A továbbiakba ennek a technikának az alkalmazása nagyon hasznosnak fog bizonyulni a számunkra ;)

Goniométer és korreláció mérő használata sztereó gitársávoknál

Az előző három bejegyzésben (Gitársávok és rétegek 1. rész, 2. rész, 3. rész) felhívtam a figyelmet a monó kompatibilitás és a fázishelyesség fontosságára. Eddig ennek megítélésére csak a fülünkre hagyatkoztunk. Most bemutatok egy olyan eszközt, ami grafikus felülettel is segít az esetleges problémák lokalizálásában. Használatát egyelőre csak a sztereó ritmusgitárokra vetítve szemléltetem, de ez az eszköz a későbbiekben is jó szolgálatot fog még tenni. Ez nem más, mint az u.n. goniométer és a korreláció mérő.

Ilyen eszközzel a Reaper is rendelkezik, ezt is használhatjuk. Hívjuk be Master csatornánk FX Insert-jébe a JS:LOSER/gfxGoniometer plugin-t! Ennek grafikus felülete viszont némileg eltér a szokásostól és nem is rendelkezik annyi funkcióval, mint az az ingyenes plugin, amit ajánlok, hogy töltsetek le vagy a FLUX nevű cég honlapjáról, vagy közvetlenül erről a linkről: Flux Stereo Tool Pár kattintással telepíthető is az .exe file és ha újra megnyitjuk Reaper-ünket, már meg is jelenik a vst-k között. Ezt illesszük tehát a Master FX-be! Kezdjük meg az ismerkedést újdonsült szerszámunkal! A kezelőfelületet és funkciókat az ábrákon magyarázom el.

Először készítsünk egy gitársáv felvételt! Majd panorámázzuk teljesen balra!

Ekkor az alábbi ábrát fogjuk látni:

Ezután duplázzuk meg egyedi gitársávunkat. A másolatot panorámázzuk teljesen a jobb oldalra és a fáziskapcsoló gomb segítségével fordítsuk annak fázisát!

Ekkor a monó hangképből (mindkét csatornán ugyanaz szól) sztereót kapunk (adott pillanatban  a különböző csatornákon más szól). Ez az effekt látszólag megkímél minket attól, hogy még egyszer fel kelljen játszanunk az előbbi gitársávot, de nézzük csak meg, mi történik, ha megnyomjuk a Master csatorna mono összegző gombját! Hirtelen nem hallunk semmit, a két sáv teljesen kioltja egymást. A teljes fáziseltérés állapotát a Stereo Tool így mutatja:

Ha csökkentjük az egyik oldal hangerejét, az egymással teljesen szemben álló, vékony vonal megmarad, csak éppen a hangosabb oldal felé fordul. Ez egyértelműen jelzi a fázishibát.

Ha az előző bejegyzésekben taglalt Haas-effektet használjuk, az bár hallható fázishibát okoz monóban, a korreláció mérő mégsem mutat feltétlenül bajt, annak értéke ugyanúgy 0 és +1 közé esik általában. Ami árulkodó, az a goniométer ponthalmaza, ami ekkor egy jobbra-balra ugráló ellipszist formáz. Ez inkább csak akkor szembetűnő, ha a két oldal közti késleltetés elég nagy, így aztán ez sem ad egyértelmű jelet a hibára, csak a monó összegzéskor derül ki a turpisság. Ez is bizonyítja, hogy a saját fülünknél nem létezik pontosabb eszköz :)

Most játsszuk fel a gitártémát még egyszer, így már 2 db egyedi felvételt használhatunk! Panorámázzuk őket két oldalra! Mint azt már tudjuk, pillanatnyi, részleges fáziskioltás (fésűszűrő) két különböző, de hasonló felvételnél is létrejön. A korreláció mérő és a goniométer ez esetben becsapós. Mindig lesz a 45°-on kívül eső rész, ami fázishibát jelez. Amíg a közös (erősítő) rész mértéke megegyezik vagy nagyobb a különböző (kioltó) részekénél, addig rendben vagyunk, gitárjaink monó összegzéskor sem fognak eltűnni a mixből. A korreláció jelző ilyenkor 0 és +1 közötti értékeket vesz fel. Ha 100%-nál beljebb panorámázzuk gitárjainkat, a csatornák közti áthallás miatt a közös rész mértéke nő és a korreláció jelző a +1 felé mozdul, míg a ponthalmaz az y tengely felé nyúlik.

A korreláció mérő akkor nyújt nekünk komoly segítséget, amikor gitárjainkat a szélesebb sztereó kép elérése érdekében próbáljuk minél inkább széthúzni. Ha folyamatosan 0 alatti értéket látunk, túl messzire mentünk. Ilyenkor vegyünk vissza a széthúzás mértékéből, különben a legtöbb lejátszó, lehallgató eszközökön nem fog szépen megszólalni a mixünk. Arról, hogyan lehet a gitárokat a monó kompatibilitás korlátait betartva szélesíteni, később még lesz szó ;)